Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9407 / POWERMAC.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 27KB | 456 lines

@VPower Macintosh@N @VIsmerôs idegen a PC-k közt@N Legutóbbi számunkban megígértük, most teljesítjük: bemutatjuk a Power Macintosht. A teszt egy kicsit döcögött: Power Mac vallatására most adtuk a fejünket elôször. Az eredmény bíztató. Egyik reggel új jövevényt találtunk a tesztlaborban: egy nem túl nagy kartondobozról az ismerôs embléma, egy kiharapott alma mosolygott ránk. Nicsak, egy Power Macintosh! Már régen vártuk. Kicsomagoltuk, megtapogattuk, megszaglásztuk; tényleg az! Billentyûzet a helyére, egér a helyére -- a monitorunk nem használható, mára ennyit! Kicsit kapkodtunk, s nem kértük el hozzá a saját monitorát: van már két 21 colos Mac monitorunk, minek cipeljünk be még egyet? A nagy felbontású DTP monitorokhoz megfelelô grafikus kártya is jár, a mi Power Macünk viszont alapkiépítésû, nem csatlakoztatható rá a nagy monitor. Gyorsan szerezni kell egy másikat! Az E-Coop Kft., a Power csoda gazdája gyorsan segített: kaptunk egy Macintosh-VGA átalakító kábelt és egy Summit VGA monitort. (Az eredeti Mac monitorok Sony gyártmányúak, Trinitron képcsôvel készülnek, és ennek megfelelôen jók, de drágák is. Mivel az Apple senkire sem erôlteti rá a drágább árut, ezért elég egy átalakító kábelt megvenni, olcsóbb VGA-val is megy a rendszer.) A 14 colos Summit monitor megfelelô képet adott, nem kiabáltunk jobbért. Lássuk, mit kaptunk! A 6100/60 típusszámú gép lapos, slim-line háza egyszerû és szép, ívelt elôlapján csak a 3 1/2 colos floppy nyílása látszik, meg a bekapcsoló gomb. Egy 5 1/4 colos perifériahely mutatja magát még a dobozon -- gondosan eltakarva --, ide egy CD-ROM kerülhet késôbb. A doboztetô felülrôl és két oldalról simul a helyére, néhány alsó kapaszkodó kiemelésével, mindenféle szerszám nélkül leszedhetô. PC házakon még nem láttuk ezt a megoldást, igazán elterjedhetne ott is: ház-tesztünk alatt (lásd Számítógéplakások címû cikkünket) több órányi csavarhúzástól, ráncigálástól kímélt volna meg minket. A legkisebb kiépítésû Power Mac házában példás rend uralkodott: töpörödött tápegység az egyik sarokban, 8 Mbyte RAM, egy 160 megás IBM winchester, Intel, AMD, Texas alkatrészek, na meg a 60 Mhz-es Motorola Power PC processzor -- semmi az Apple-tôl. A konstrukció és az operációs rendszer az övék, ettôl lesz Macintosh a dologból. A doboztetô visszarakása után elindítottuk a masinát. A monitor feléledése elôtt csak a hangszóró kis trillája jelzi a gép mûködését. A beépített winchester halk, alig érezni, ventilátorhang nincs. Megnézzük a gépet hátul, a tápon nincs kifúvónyílás, nincs ventilátor! Ettôl volt olyan nevetségesen kicsi a tápegység. A konstrukció nem igényel hûtést, az alaplapra integrált áramkörök elég szellôsen vannak elhelyezve ahhoz, hogy ne fûtsék túl magukat és egymást. A Power PC processzor is -- a maga Pentium teljesítményével -- beletartozik a sorba. (PC-kben már a DX2-es 486-os processzor is jelentôs hûtést igényel.) A ventilátor hiánya kellemes a fülnek, valamint nem teríti be a belsô alkatrészeket vastag porréteggel, ami csak segítené a további felmelegedést. Hosszabb Mac-ezés után a PC-mhez visszaülve sokáig úgy éreztem, mintha egy porszívó elôtt gépelnék. Lássuk, mit lehet kezdeni a dologgal? A gépen a System 7 operációs rendszer Power PC-s verziója futott, ez teljesen azonos a hagyományos Mac-ével. Ablakos-ikonos felület, szinte azonos a Unix X-Window-éval, vagy a Microsoft Windowséval. Egy-két kisebb eltérés azért van, többnyire a Mac javára. Most dolgoztam elôször Macintoshon, ezért egy-két dologra rá kellett jönnöm. Volt amire sikerült, volt amiben tapasztaltabb kollégák segítettek, de az egész átállás nem tartott tovább fél óránál. Az egygombos egér szokatlan látványt nyújtott, de a második gomb nem hiányzott soha, MS Windows alatt sem létszükséglet: kevés alkalmazás használja ki, azok is meg tudnak lenni nélküle. A tollas gépek világában a gomb akár el is maradhat, elég a kijelölendô objektumot bekarikázni, vagy gyors mozdulattal áthúzni egyszer-kétszer. Nekem a gomb jobban esik, ezért remélem, a kitörôfélben lévô toll-mizéria nem pusztítja el az egerek maradék gombjait. A géphez kapott billentyûzetrôl hiányoztak a funkciógombok és sok más is. Az elveszett [Fn gombokat megtaláltuk a numerikus billentyûzeten: az [Alma@N (nem [Alt gombbal, mert ilyen is van!) billentyûvel együtt lenyomva a számokat elôkerültek az elveszett funkciók. Mivel a dolog egy idô után -- fôleg a DOS emulátor alatt -- bosszantóvá vált, gyorsan kicseréltük a billentyûzetet egy nagyobbra. Meglévô Mac-jeink billentyûzetén már minden megvolt, amit a PC-s tasztatúrákon már megszoktunk, ráadásul ugyanott. A nagyobb billentyûzet illesztésével nem volt olyan gondunk mint a monitoréval. A billentyûzeteken lévô bekapcsoló gombok nem mûködtek, akár csak a szoftverbôl való kikapcsolás sem. A nagyobb Mac-eken a ki- és bekapcsolást végzô -- alacsony fogyasztású -- áramkör folyamatosan mûködik, akárcsak a távirányítós tévékben. A gépet a billentyûzet megfelelô gombjának lenyomásával lehet be-, szoftverbôl (egy menüponton keresztül) pedig kikapcsolni. @VHogyan tovább?@N Mint már elôzô számunk Megérkezett címû cikkében írtuk, a Power PC processzor napjaink egyik leggyorsabb központi egysége, teljesítménye nagyjából a Pentiumokéval azonos. (Pentiumból és Power PC-bôl is van többfajta már, szinte hétrôl hétre jönnek ki újabb típusok a két rivális gyártótól, ezért hol az egyik, hol a másik a gyorsabb.) Ezt a sebességet már csak a Unix munkaállomások erômûvei körözik le, de az már nem az otthoni gépek világa... Az új, RISC alapú processzor nem kompatibilis a Mac-ek korábbi, Motorola 680x0-es központi egységeivel, ezért a régi programok sem futnak rajta. Mit lehet ilyenkor tenni? Åt kell írni a programokat az új processzorra! A legfontosabb dolog az operációs rendszer, ezt -- mint már említettük -- természetesen átírták. A legfontosabb 10-15 Macintosh-alkalmazás a Power Mac-ek forgalmazásának kezdetekor már elkészült, a többi is folyamatban van. A legtöbb régi program az új, Power PC-s C fordító segítségével könnyedén újrafordítható. (A Mac világában nem illik assemblyben alkalmazást írni, ez az operációs rendszer készítôjének a privilégiuma, a RISC processzorokat -- ilyen a Power PC is -- amúgy is a magasszintû nyelvek kiszolgálására készítették fel.) A Power processzorra átírt -- úgynevezett natív -- programok késésének legfôbb oka az, hogy a fejlesztô cégek nem kívánnak mind a régebbi programokkal foglalkozni, a legújabb, még most készülô verziók fognak Power változatban is elkészülni. Amíg nem írják át az alkalmazások nagy részét, addig egy Power Macintoshsal nem sokat lehet kezdeni. Az Apple is így gondolta ezt, ezért az új operációs rendszerbe beépítettek egy 680x0 processzoremulátort. A régi programok eredeti sebességükbôl alig vesztve futtathatók segítségével. Az oprendszer automatikusan megismeri egy alkalmazásról, hogy szükséges-e az emulátort használnia, ezért a gép elôtt ülô felhasználó nem is veszi észre a dolgot, talán csak akkor, ha kismérvû lassulást érez. Ez nem feltétlenül következik be, némelyik program gyorsulhat is: a Power PC Pentiumokat is meghaladó lebegôpontos számítási sebessége az emuláció alatt futó, de sok lebegôpontos mûveletet használó programokat kicsivel meg is gyorsíthatja. Egy kis adalék a Power PC ismeretéhez: aki már próbált ZX Spectrum, vagy C64 emulátort futtatni PC-jén, az tudja, hogy ezeknek a régi, lassú gépeknek valós idejû emulálásához 10-szer, 20-szor nagyobb PC-teljesítményre van szükség. A Power Mac-ek teljesítménye 2-8-szorosa az elôzô Macintosh generációknak, az emuláció azért tud mégis ilyen gyorsan futni, mert a Mac programok elég gyakran hívják az operációs rendszert, az viszont már teljes sebességgel, natív kóddal fut. @VMilyen gyors?@N Eddig tartott a gyári adatok ismertetése. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért mi is meg akartunk gyôzôdni a fentiekrôl. Mivel Mac-ekhez való, objektív mérési eljárásunk nem volt, tördelôinket kértük meg, nyaggassák meg egy kicsit a gépet. ïk nap mint nap Centris 650-es és LC475-ös Macintoshokon dolgoznak, ezért szubjektív véleményük is mérvadó lehet. A natív teszt a géphez kapott segédprogramokkal, valamint az Aldus FreeHand programmal történt. Ez utóbbi morgolódás tárgya is volt: tördelôink jobban szerettek volna natív Adobe Photoshoppal kísérletezni, ilyenünk azonban nem volt. A kívánságmûsor lezárása után kialakult az egyöntetû vélemény: ez a gép sokkal gyorsabb, mint saját Mac arzenálunk. Az emulált teszt: a különbözô kisebb-nagyobb hagyományos Mac programok egy kicsit lassultak, a Quark Xpress viszont gyorsult, bár nem sokat. Összességében a reklámszlogenek igaznak bizonyultak, a gép tényleg sokat tud. @VMitôl PC a Power PC?@N Alapvetôen attól, hogy nemcsak a Macintosh-, hanem az IBM PC-világ leváltására is készítették. Az IBM, az Apple és a Motorola közös fejlesztése. Ha bejön a triumvirátus elképzelése, a régi PC-s világnak bealkonyul. Az Intel, a PC processzorok hagyományos fejlesztôje most fogcsikorgatva próbálja a Pentiummal megtartani a piacot, de nagy bánatára a sebességverseny fej-fej mellett halad. A PC-s programok a régebbi Mac verziók mintájára szintén nem futnak a Power PC-n, itt is marad az emuláció. A SoftWindows nevû futtató környezetet külsô cég, az Insignia Solution készítette. Az Insignia megvette a Microsofttól a DOS és a Windows forráskódját, ennek ismeretében korrektül mûködô rendszert készített. Az egyetlen probléma az, hogy ez nem sikerült túl gyorsra. Az emulátor párhuzamosan fut a Mac-es alkalmazásokkal, ezért közvetlenül nem nyúlhat a Mac hardverhez, csak a Mac operációs rendszer rutinjain keresztül férhet hozzá. Az erôforrásokat közvetlenül kezelô DOS sebességének nem tett jót a System 7 alá való ""betaszkolás". Az Insignia a Windows újabb, Chicago névre keresztelt változatának megjelenése utánra ígéri az annak megfelelô, már teljesértékû verziót. Ez különálló merevlemez-partíción fog futni, feltehetôen egyedül, azaz a gép bekapcsolása után dönthetô majd el, hogy Macintosh vagy Windows rendszerrel akarunk-e dolgozni. (Ilyen, Mac-be épített, 486-os kártyát tartalmazó rendszer már ma is van.) @VMilyen a SoftWindows?@N Nevével ellentétben indítása után az MS DOS 6.21 jelentkezik be egy közepes méretû ablakban. Az ablak a teljes képernyô méretére nagyítható munka közben, de ez nem mindig hasznos. Néhány, fôleg 320x200-as grafikát alkalmazó program képernyôje egyszerûen eltûnt a kinagyítás után. Az ablak alapméretének visszaállítása után a kép ismét megjelent, a program hibátlanul futott tovább. Másik meglepetés a DOS-ablakban, hogy a magyar ékezetes karakterek letöltése is mûködik. A Mac-nek nincs szöveges üzemmódja, ezért a szöveges alkalmazások is grafikus módban futnak, akárcsak a Windows alatti DOS-ablak esetén. Míg a Windows nem kezeli ilyenkor a szöveges képernyôhöz tartozó VGA funkciókat (paletta- és fontkezelés), a SoftWindows már igen. Ebbôl a DOS-ablakból indíthatjuk el a 3.1-es Windowst. A Windows már korrektül fut a teljes-képernyôs ablakban is. Mint említettem, ez az emulátor párhuzamosan fut a Mac többi alkalmazásával, sajnos csak egy példányban indítható, a több Mac programmal szemben. Az általunk kipróbált DOS és Windows programok többnyire korrektül futottak. Egyértelmû összeférhetetlenséget nem találtunk. Csak a video-hardver meggyötrésére indított Master of Orion játék mûvelt ronda dolgokat. Mint késôbb kiderült, néha ""rendes" PC-ken is képes bolondságokat csinálni. A DOS-meghajtó egy Mac-es file-ban foglal helyet -- esetünkben ez 80 Mbyte volt, a tényleges lemezkapacitás fele. Több ilyen file-unk is lehet: a SoftWindows menüjébôl választhatjuk ki, hogy melyik DOS ""winchestert" kívánjuk használni, de készíthetünk újat is. Ebbôl a menübôl több más fontos DOS/Windows paramétert is megadhatunk, lássuk ezeket! @VMemória:@N Megadható, hogy hány Mbyte XMS-t és EMS-t láthat a DOS. A növelés természetesen csak a Mac-es programok rovására történhet. Ha teljesen ki szeretnénk használni gépünket és a SoftWindowst, legalább 16 megára van szükség. @VEgéremuláció:@N Bekapcsolása esetén a DOS-ablakon belül az egérkurzor a DOS-ban megszokottként mûködik, onnét kihúzva ismét a Mac egere lesz. (A Windows DOS-ablakában természetesen nem mûködik az egér, hacsak külön programot nem veszünk hozzá -- ilyet például a Logitech egerekhez adnak.) @VSoros port:@N Beállítása szerint a DOS soros kimenete mehet a Mac modemjére, printerjére, vagy file-ba, de le is tilthatjuk. @VPrinter:@N A Macintoshon nincs PC típusú párhuzamos port, ezért a Mac Apple Talkon lógó nyomtatóját használhatjuk. Beállítható, hogy PostScript, vagy Epson LQ 2500-as nyomtatót lássanak DOS-os programjaink. @VVideo:@N CGA, EGA, vagy VGA kártyát láthat a DOS. Megadható a Windows képernyô maximális felbontása is. 256 színû, 640x480 pixelesnél nagyobbra nem tudtuk feltornázni ezt az értéket, valószínûleg azért, mert a Mac videovezérlôje sem támogatta a nagyobb felbontásokat. @VMegosztott gyûjtôk (folderek) és könyvtárak:@N Beállítható, hogy a DOS/Windows és a System 7 operációs rendszer mit lásson a másik könyvtárszerkezetébôl. Segítségével könnyedén lehet a két rendszer között adatfile-okat mozgatni. (A programok mozgatásának nincs értelme.) @VReset:@N Lefagyott DOS vagy Windows alkalmazás esetén újra lehet indítani a DOS-t. Amíg nálunk volt a gép, a DOS programok hibája soha nem terjedt át a teljes Mac rendszerre. @VSoftnode Gateway:@N A Macintosh operációs rendszer alapállapotban tartalmaz hálózatkezelést (Apple Talk), a gépek pedig hálózati kártyát. A paraméterek sikeres beállítása után a DOS programok is láthatják a hálózat többi részét, legyen az egy másik Mac, Unix vagy WfW munkaállomás, vagy Novell file-server. @VFloppy:@N Beállítható, hogy milyen meghajtó van a gépben. Ez a PC BIOS-ok beállításának megfelelôje. A floppy kezelése kicsit szokatlan volt: nincs kidobógomb, a lemezt a rendszer fômenüjének EJECT utasításával lehet kilöketni. Az EJECT-bôl természetesen még egy menüpont nyílik, hogy melyik floppyt adja ki. Esetünkben csak egy meghajtó volt a gépben, mégis ki kellett választani. A dolgot nehezíti, hogy a Mac legördülô menüi csak addig látszanak, amíg az egér gombja nyomva van. Windowshoz szokott ujjaimmal gyakran idô elôtt sikerült elengedni a virgonc redônymenüt. Egy egyszerûbb gombkombinációs módszer (hotkey) jobban tetszett volna. Hasonló bosszúság okozója volt az is, hogy a floppy kidobógombja helyén a Power Mac hasonló méretû ki/bekapcsoló gombja található. Rááll az ember keze, hogy vele próbálja meg a floppyt kilöketni. Többszöri, idôben lefékezett eset után sikerült is egyszer a gépet munka közben kikapcsolnom. A sok bosszúság jóvátételeként van valami hasznos is: a floppy behelyezése után a Macintosh desktopon azonnal megjelenik a kis floppy ikon. Ezt kinyitva azonnal lehet a floppy és a merevlemez között file-okat mozgatni a húzd és ejtsd (drag & drop) módszerrel, legyenek azok akár DOS-os floppy file-jai is. Ez, valamint a még idôben visszaállítható, kényelmes, szemétkosaras file-törlési módszer -- ""megmarkoljuk" a file-t az egérrel, és beledobjuk a képernyôn lévô kis kosárkába -- talán a Chicagóval lesz a Windowsnak is szerves része, ha a Microsoft végre elhatározza, hogy rendbe teszi a bugyuta File Managert. @VKoprocesszor emuláció:@N Egy 80287 lebegôpontos egységet használhatunk (ilyet láttat az Insignia szoftvere a programokkal), ha szükségünk van rá. @VMéricskélés@N Mivel a PC emuláció lehetôséget adott rá, itt már megpróbáltunk objektív teszteket is lefuttatni. Az Eurotest programot uszítottuk rá a gyanútlan masinára. Ez, és minden más tesztprogram is 286-es AT-nek mutatta a gépet. îgy már érthetô lett, miért csak 287-es a választható koprocesszor. Fontos oka van a régimódi központi egységnek: 386-486 esetén annak multitaszkos lehetôségei miatt -- például Windows Enhanced mód -- a már eleve multitaszkos Macintosh kernelen nem lehetne a PC emulációt biztonságosan használni. (Egy gépen nem futhat együtt két multitaszkos operációs rendszer!) Kár, hogy így a 386-os processzort teljesen kihasználó DOS programok -- kevés van ilyen, fôleg játékok -- kimaradnak az életünkbôl. Mivel a SoftWindows neve szerint is Windows dolgok futtatására van kitalálva -- azok mennek 286-oson is --, ez nem látszik túl nagy hátránynak. Másik ""dilis" programunk az Orion mellett a processzorközeli sebességmérô (benchmark) volt. Többszöri próbálkozásunk után is mindig nullával való osztási hibával akadt ki. Mivel hasonló problémával máshol is találkoztunk már, nem tulajdonítottunk túl nagy jelentôséget a dolognak. Több közismert benchmark program régebbi verziója is hasonló tréfát produkált, ha számára nem várt mûveleti idô-arányokat kezdett el egymással osztogatni. Az aritmetikai hiba kijavítása saját programunk számára is elérkezettnek látszik @K(a szóban forgó CBENCH program@N @Kismeretében valószínûbbnek tûnik, hogy a timer 1/100@N @Kmásodperces ""tick"-re való átállítása nem ment neki -- a@N @KSzerk.)@N. A Landmark 2-es program 70 MHz-es 286-ost mutatott, lényegesen lassabb koprocesszorral. Ez nagyjából egy AMD 386/40 sebességének felel meg. Hasonló értéket mutatott a Norton SysInfo is. A WHICHVGA program fél Mbyte-os ET 4000-es kártyát mutatott. Videosebességre a Landmark Speed és saját programunk is képtelen nagy értéket adott, ezt a cache rendszer tréfájának tudtuk be. A Superscape Benchmark (3D-BENCH) sokkal kiábrándítóbb eredményt közölt: 7,4 kép másodpercenként. Mivel ez a program a processzor számítási sebességét és a VGA kártya fürgeségét együtt méri, ezért az eredmény többféleképpen is értelmezhetô: 20 MHz-es 386-os sebessége átlagos VGA-kártyával vagy gyorsabb gép lassú, 8 bites VGA-val. Ezen az alaplapra épített Cirrus GD-5422 VGA-s, 33 MHz-es IBM 386 SLC gépen, amin cikkemet írom, 12,1 mozgásfázis generálható másodpercenként, egy 486 DX2/50-esen VESA local Cirrus kártyával ez az érték 30 képkocka/s. A 3D-s filmnézegetés közben derült fény a SoftWindows VGA trükkjeinek egyikére: a benchmark program képernyôjén idônként darabosan jelentek meg az alakzatok, a tesztábra mozgása idônként akadozó filmre emlékeztetett. Az emulátor nem a Macintosh képernyôtárába írja az adatait, hanem egy saját memóriaterületre, egy fantom VGA kártyára. Ez a funkció természetesen nagyon gyors, a Landmark teszt is egy ilyen fázist foghatott ki. A másik fázis az, amikor a SoftWindows ezt a képernyôt idôrôl-idôre bemásolgatja a Macintosh képernyôjére. E fázis alatt a DOS/Windows alkalmazás várakozik, vagy jóval lassabban kénytelen dolgozni. Ha egy animáció képkockáinak sebessége nincs szinkronban -- mitôl is lenne -- a SoftWindows képfrissítési frekvenciájával, akkor kapjuk eredményül a vibráló képet, a szaggatott mozgást. Hasonló interferencia jelenséget látunk akkor is, ha számítógép-monitort látunk tévéfelvételeken. A kamera és a monitor eltérô mintavételi/frissítési frekvenciája miatt látszik vibrálni a számítógép képe. @VAlkalmazások@N Az Euroteszt második része, az alkalmazások idejének mérése hibátlanul lefutott, az eredmények táblázatunkban láthatók. @VCsalétek@N Mint látható, az összeredmény egy 386SX-es noteszgépnek felel meg a legkisebb Power PC processzor felhasználásakor, az erôsebb szériák esetén már ma is ennek a másfélszerese várható. Egyre többen vennének minôségi számítógépet, ennek a kis Power Macintoshnak az ára (no-name VGA monitorral) egy jobb, márkás PC közelében van. A csalétek -- a nem túl gyors, de mûködô PC emuláció -- könnyebbé teheti a Mac-re való átállást. Az Apple szeretné a licenceket más gyártók számára is eladni, így lehetôség lenne rá, hogy a közismerten jó minôségû Macintosh programok olcsóbb gépeken is fussanak. A Mac-világban bizonyosan el fognak terjedni a Power gépek, reméljük, a PC-s tortából is sikerül kihasítaniuk egy szeletet! @KBata László@N A 6100/60-as Power Macintosh monitor és áfa nélküli ára 8 Mbyte RAM-mal 297 ezer Ft. Az Insignia SoftWindows 47 ezer Ft. @VTovábbi információ:@N E-Coop Kft. 1091 Budapest, Üllôi út 68. Telefon: 113-4273, fax: 215-4354. @VMérési eredmények@N Teszt típusa: ideje (s) Chip pontszám megfelelô gép Adatbáziskezelés 218,93 530 286/16-386SX/20 Windows 263,20 127 286/8!! Táblázatkezelés 250,02 202 HP Vectra 386SX/25 Programfordítás 134,29 350 286/16-386SX/20 Szövegszerkesztés 293,68 155 286/12 DOS 98,37 +434 286/20-386SX/25 CHIP teljesítményszám: 1798 (kb. egy 16-20 MHz-es 386SX gép alkalmazási tesztekben elért összpontszámának felel meg)